Rég volt bejegyzés a blogon, és igen, jól érezhettétek, hogy eltűntem picit.. A magyarázat abban keresendő, hogy nagyjából két hónapja nem bringázom, és ezt elég rosszul viselem. Januárban még a bringával voltak gondok, majd lecsapott egy váratlan egészségügyi probléma. Okokat még nem tudok, de a jobb kezem zsibbadt és fájt, nem tudtam vele semmit csinálni. Két hét teljes off és különböző kuruzslások eredményeként most már úton vagyok a javulás felé, de ez hosszabb menet lesz. Sajnos most a covid miatt az egészségügyre abszolút nem támaszkodhatom, így kb. az öngyógyítás útját járom.. eddig sikerrel :)

A lényeg: még nem bringázom. Azonban mint azt a címben is írtam sosem adom fel... Igazi talpraálló művész vagyok! :) Mióta kiesett a canga az életemből, azóta naponta rovom a 7-8 km sétákat, illetve kis belefutásokat. Most ez van, ez tart mozgásban. A héten viszont már megcsinálom a tavaszi nagy bringakarbantartást, és nyugdíjas minitávokkal terveim szerint újra nekifutok a cangának.. Ez most nem csak fizikailag nehéz, de lélekben még nehezebb újra visszaülni a nyeregbe. Próbálok igazán apró lépésenként haladni. A tesztkörön kiderült, hogy a fékezés még nem tökéletes és súlyt se nagyon tudok terhelni a jobb kezemre. Próbálom optimistán nézni és bízom benne, hogy idővel ez is visszajön. 

Az áprilisi idei első versenyem szerencsére (igazából a covid miatt) eltolták júniusra. Ezt égi jelnek veszem, és remélem addigra összekaparom magam bringásan is! :) és persze #nevergiveup