2020 egy igazán kemény év sokak számára, de még akiket kevésbé súlytanak a gondok, azok is szembesültek idén meglepő dolgokkal. Nem szeretnék panaszkodni, mert úgy gondolom az végképp nem visz előre bennünket. Pont arra szeretnék rámutatni, hogy ezekben a kemény időkben mindannyiunknak szüksége van arra, hogy valahonnan visszatöltse az elveszett energiáit.

A mindennapok harcai, aggodalmak, gondok ugyanis észrevétlenül, de folyamatosan apasztják az engergiaszintünket. Meg kell találnunk azt a tevékenységet, ami visszatölti ezeket. Ez legtöbbünknek más, és sokan nem is tudják, hogy mi az ő töltőjük. Nem olyan bonyolult erre rálelnünk, csak kicsit időigényes és odafigyelést igényel. Figyeljük magunkat külső szemlélőként legalábbi egy hétig. Nézzük meg mik azok a tevékenységek, melyek közben igazán jól érezzük magunkat. Ha visszaemlékszünk, hogy mit csináltunk éppen, amikor felszabadult a lelkünk és kicsit letettük a gondokat, akkor meg is találtuk a  mi töltőnket :) Sajnos nagyon sok ember él igazi mókuskerékben, és simán lehet, hogy egy hét alatt nem volt neki olyan tevékenység, amely örömmel töltötte volna el őket. Nekik javaslom, hogy próbáljanak kitörni a monotonitásból, nyissanak a világra. Próbáljanak ki új dolgokat, hobbikat, bármit! Hagyjanak időt arra, hogy megtalálják azt az elfoglaltságot, amikor érzik a pozitív energiákat. Nézzenek magukba, és keressék mi az, ami igazán örömet okoz számukra.

Szánjuk rá időt, és rendszeresen töltsük az elemeinket. Ez nagyon fontos, mert manapság az emberek leginkább csak a saját problémáikkal foglalkoznak. Hiszem, hogy ez azért van, mert egyszerűen elfogytak, elfeleljtenek élni, töltekezni. Márpedig ha nincs miből, akkor adni sem tudnak. Csupán a túlélésre játszanak, nincsenek olyan energiatartalékaik, melyekből másoknak is tudnának adni. Márpedig az odafigyelésre, önzetlen segítségnyújtásra, kedvességre óriási szükség van a világban. Idén mindennél jobban. Töltekezzünk, adjunk, visszakapunk. Ez lenne az ideális körforgás, erre törekedjünk.

Én például képes vagyok mosolyogni egy erdei séta, vagy bringázás közben :) Kicsit biztos bolondnak néznek, ha véletlenül szembetalálkozom valakivel, de nem érdekel, mert tudom, hogy nekem ez kell a töltekezéshez. Ez a hetem igen sűrűre sikerült munka szempontból, de nem panaszkodom, pont itt volt ennek az ideje. A csúnya ködös, nyirkos és hideg idő se csalogatott kifelé, hiába tudom, hogy erre van szükségem. Ezen a héten nem volt semmi kinti tevékenyég, és bizony 4-5 nap pont elég volt arra, hogy én is olyan borúsan lássam a kinti világot, mint amilyen felhők voltak az égen. Egyet tudtam: ma akármi történik, ki kell menjek, mert már teljesen lemerültek az elemeim. Megmondom őszintén, nekem is nehezemre esik ilyen szürke hidegben rávenni erre magam. Most a sár miatt a bringát nem is erőltettem, de sétálni kimentem. Meg kell mondjam, hogy lélegzetvételről lélegzetvételre éreztem, hogy töltődik vissza az energiám. Nem foglalkoztam a ködszitálással, a szürkességgel és a hideggel sem. Elkezdtem újra jelen lenni a természetben, felfedezni az apró szépségeket. Megcsodálni a vízcseppeket a fűszálakon, leveleken. Elmerülni a végtelen színkavalkádban, beszippantani a friss levegőt, végigskálázni a barna és zöld összes árnyalatát. Élvezni a csendet, meghallani a természet hangjait. Csak menni, lépésről-lépésre és érezni, ahogy újra áramlik az energia a testemben. Nekem a természet a töltőm, része az életemnek. 

Remélem, ha másra nem is, de arra jó lesz a bejegyzésem, hogy elgondolkodj, neked rendben van-e az energiaszinted, kell-e töltekezned. Arra kérlek, ha tudsz adj. Adj másoknak is a kedvességből, odafigyelésből. Jó lenne, ha helyreállna végre a világ!